A téma időszerűségét – a konferenciának helyszínt adó milánói ügyvédi kamara szempontjából - az adta - tudta meg szerkesztőségünk dr. Havasi Bence győri ügyvédtől, aki meghívott előadóként a magyarországi jogi sajátosságokat ismertette a rendezvényen -, hogy a vonatkozó olasz 2016-os törvény végrehajtási rendeletét éppen a rendezvény napján, 2017. január 27-én fogadták el. Az olasz és angol nyelven zajló eseményen a hallgatóság megismerhette a magyar, az osztrák, a német, az angol, a szlovén, valamint a lengyel szabályozást vagy utóbbi esetében éppen annak teljes hiányát.

Összességében megállapítható - tájékoztatta szerkesztőségünket a magyar előadó -, hogy a 2009-ben hatályba lépett magyar szabályozás, összhangban a többségi európai megközelítéssel, a házasságot a különböző neműek Alaptörvény által is védendő intézményének tekinti, amellyel azonos joghatású együttélési forma, alternatívaként férfi és nő között nem tartható fenn. Az Alkotmánybíróság határozatában (154/2008. (XII.17.) AB határozat) foglaltaknak megfelelően bejegyzett élettársi kapcsolatot - a német vagy angol szabályozáshoz hasonlóan - csak azonos nemű személyek létesíthetnek.

A bejegyzett élettársi kapcsolat joghatásait illetően általánosságban, főszabályként, a házasságra vonatkozó szabályai alkalmazandók. Ugyanakkor a törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőknek nem teszi lehetővé gyermek közös örökbefogadását, a jogviszony létesítésével egyidejűleg nem vehetik fel egymás nevét, továbbá az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokra vonatkozó rendelkezések a törvény szerint a bejegyzett élettársakra nem alkalmazhatóak.

Fenti típusú szabályozáshoz képest - mutatott rá dr. Havasi Bence - jelentős eltérést mutat a belga jogrendszer, amely lehetővé teszi az azonos neműek közötti házasságot, továbbá – másik végletként- a lengyel, ahol a de facto élettársi kapcsolat elismertetése is hosszas jogi és persze politikai csatározás eredménye volt.