Az egykor nagy presztízsű ügyvédi hivatás és a jogi végzettség általános megítélése mindig változik – vélekedik dr. Gellér Balázs. Nem csak Magyarországon, hanem azokban az országokban is, ahol volt szerencséje tanulni vagy dolgozni. Részben sok minden attól függ, hogy mennyire feltöltött a szakma. Mert ha épp hiányszakma, akkor jobban lehet vele keresni, jobban megbecsülik társadalmilag. Ha pedig feltöltődik – Magyarországon jelenleg ez a helyzet –, akkor csökken az ázsiója. Most elsősorban egy általános szakmai színvonalsüllyedésnek vagyunk a tanúi, amit igyekszünk megállítani – hangsúlyozta.
Arra a kérdésre, mely szerint úgy tűnik, mintha a kormány próbálná csökkenteni a joghallgatók számát, például a költségtérítéses helyek arányának növelésével, úgy reagált: nem jó, ha csak a piac szabályoz egy szakmát, mert annak nagyon lassú az átfutási ideje, akár több évtized is lehet. Budapesten körülbelül hatezer (hétezer – a Szerk.) ügyvéd van jelenleg, ehhez képest egész Ausztriában van nagyjából ennyi. Elképesztő a – mondjuk úgy – túlnépesedés, és egyszerűen nincs arra lehetőség, hogy a rosszak gyorsan kihulljanak; akik pedig tényleg ide tartoznának, azok kinőjék magukat. Ezért kell – véleménye szerint - megfelelő akadályok állításával kiszűrni, hogy ki való ügyvédnek.
Az egy másik kérdés – tette hozzá -, hogy megfelelő akadály-e a fizetős oktatás. Véleménye szerint mindenképpen több akadály kell. Ebbe beletartozhat egy sokkal szigorúbb, visszaállított írásbeli és szóbeli felvételi rendszer, mert nem gondolja ugyanis, hogy egy érettségi kellő szűrő ahhoz, hogy eldöntse, ki való jogásznak és ki nem. De ettől függetlenül – jelentette ki - ő tandíjpárti, már huszonöt éve. Nagyon sok olyan egyetemen tanult és tanított, ahol tandíjhoz kötött az oktatás, és az a tapasztalata, hogy amit az ember nem ingyen kap, azt sokkal jobban megbecsüli. Az ilyen helyeken maguktól és a tanároktól is többet követelnek a hallgatók, míg az ingyenes rendszerben az előadók sem feltétlenül olyan elánnal és minőségben tanítanak, mert úgyis megkapják a fizetést az államtól, vagy a fenntartótól.
Ettől elkülönült és nagyon fontos kérdés – tette hozzá -, hogy miként lehet a társadalmi egyenlőtlenségeket kiküszöbölni. Lehet egyrészt szociális alapú ösztöndíjakkal, másrészt egy hallgatói hitelrendszer is jól működne, ha később a kevésbé feltöltött jogi szakma magas béreiből fizethetnék vissza azt.
A közvélemény megítélését feszegető kérdések során a mandiner. hu utalt arra, hogy interjúalanya fontosnak tartja az erkölcsi értékeket a hivatásrend gyakorlása során. A társadalom jelentős része mégis úgy gondolkodik a védőügyvédekről, mint akik „pénzért hazudnak, és a törvény szigorától óvnak meg bűnözőket”. Dr. Gellér Balázs álláspontja szerint néhány ügyvéd nem a kellő szakmai, etikai és jogi elvárásoknak megfelelően gyakorolja a hivatását, és ebből általában előbb-utóbb újsághír lesz. Ezek nagyon rossz fényben tüntetik fel az egész szakmát, és ez is a felhígulás része. Amíg volt Budapesten háromszáz ügyvéd és mindenki ismert mindenkit, sokkal jobban működött az önkontroll, a kamara is jobban kézben tudta tartani helyzetet. Hatezer ügyvédbe statisztikailag is könnyebben bekerülnek az oda nem valók.
Határozottan kijelentette: az ügyvédi munka nem teszi szükségessé, hogy az ember hazudjon, ez biztosan nem igaz. A „bűnözők védelme” vonatkozásában utalt arra: az ügyvédség legelső feladata a konkrét ügyekben való eljárás aorán a jogrendszer védelme. Az ügyvéd azt a jogállamiságot képviseli, amelyben a jog később akár a bírót vagy a rendőrt is védi, ha esetleg ő kerül olyan helyzetbe, hogy védekeznie kell. Többször előfordult – tette hozzá saját tapasztalataira hivatkozva -, hogy az igazságszolgáltatási dolgozót védett; mindegyiküknek akkor nyílt ki a szeme és döbbent rá, hogy milyen visszaélések tapasztalhatók a hatóságok részéről. Addig nem tudták, hogy például milyen jogsértő módon születhet egy vallomás, vagy hogy a nyomozó hatóság hogyan hallgathat el mentő bizonyítékokat. „Ez nem gyakori, de bizony előfordul.” Az ügyvédnek az elsődleges feladata éppen az - vélekedett, hogy ezeket derítse fel, ezeket akadályozza meg. És csak a másodlagos feladata, hogy a konkrét terheltet is jogszabályoknak megfelelő helyzetbe hozza. Ez tehát nem azt jelenti, hogy a bűnöst feltétlen fel kell mentetni, hanem azt, hogy ne kapjon súlyosabb büntetést, mint amit érdemelne. Ehhez garanciák kellenek, amiket az ügyvédek érvényesíteni tudunk. Ezt pedig más nem fogja az ügyvéd helyett elvégezni.
