Mint írták: a jövőben nem kell ténylegesen ezen a címen élnie
annak, aki lakóhelyet létesít. A lakóhely egyfajta
kapcsolattartási címmé degradálódik, az ottélés mellett csak
egy vélelem szól majd. Márpedig azzal, hogy az állampolgártól
nem is várja el az állam, hogy a bejelentett lakcímén éljen, a
nyilvánvalóan fiktív lakóhelyek jogi értelemben vett fiktív
jellege is megszűnik. A módosító saláta ennél is tovább megy:
a fiktív lakóhely létesítése (vagy az abban való közreműködés)
egyszerűen nem lesz többé büntethető. A Btk.
közokirat-hamisításról szóló része úgy módosul ugyanis, hogy
a tulajdonos hozzájárulásával vagy saját tulajdonú ingatlanra
bárki bejelenthet lakcímet büntetőjogi szankció nélkül –
akkor is, ha már az első pillanattól nyilvánvaló, hogy nem fog
ott élni.
Miért fontos és veszélyes ez?
Azért, mert az elmúlt évek választásain több alkalommal is
szavaztak olyanok, akik csak azért létesítettek – tényleges
ottélés nélkül – lakcímet, hogy választójoguk legyen az
adott választáson. Így történt ez több esetben is a 2019-es
önkormányzati választásokon is, ahol a rendőrség feltárta és
büntetőbíróság is szankcionálta a visszaélést. A 2018-as
országgyűlési választásokhoz kapcsolódóan, amikor a
voksturizmus nagyüzemben zajlott az északkeleti határmenti
régiókban, kevés elmarasztaló döntés született. Ekkor olyanok
létesítettek nyilvánvalóan fiktív lakcímet, akiknek egyetlen
célja az volt, hogy a párt- vagy nemzetiségi listák mellett
egyéni képviselőjelöltre is szavazhassanak. A törvénymódosítás
nyomán a jövőben nem lesznek büntetőjogi értelemben
felelősségre vonhatóak azok (és azok segítői), akik
rosszhiszeműen, kizárólag ezzel a céllal létesítenek – a
tényleges ottélés szándéka nélkül – magyarországi
lakóhelyet.
Ráadásul a lakóhely fogalmának módosítása zárójelbe teszi az
Alkotmánybíróság (AB) által 2016-ban hozott döntés érvelését
is. Az AB e döntése szerint azért elfogadható az, hogy másképpen
szavazhatnak azok a polgárok, akiknek van magyarországi lakcíme,
illetve azok, akiknek ilyen nincs, mert “a Magyarországon állandó
lakóhellyel rendelkező választópolgárok kapcsolata az állammal
közvetlenebb és erősebb, mint az ilyen állandó lakóhellyel nem
rendelkező választópolgároké. A Magyarországon állandó
lakóhellyel rendelkező választópolgároktól elvárható, hogy
szavazataikat (akár a külképviseleteken) személyesen adják le,
figyelembe véve azt is, hogy szavazati joguk teljes és ezért
elvárható, hogy akár többletterhet is vállaljanak.” Ha azonban
az állam már meg sem kívánja azt, hogy a polgár a bejelentett
lakcímén éljen, akkor kérdéses, hogy egy ilyen lakcím puszta
regisztrációja miképpen alapozza meg az állammal közvetlenebb és
erősebb kapcsolatot azokhoz képest, akik nem regisztrálnak ilyen
címet.
Emellett az Alaptörvény XXVIII. cikkének (4) bekezdése szerint
sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét
magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további
feltételekhez kötheti - az új szabály pedig így az Alaptörvény
lakóhelyre utaló fordulatát lényegében utólag tölti meg olyan
tartalommal, ami eltér az alkotmányozó eredeti szándékától. A
lakóhely fogalmának megváltoztatása és kiüresítése
értelmezési nehézségeket okoz a teljes jogrendszerben, ahol is
számos jogosultság a lakóhelyhez, mint a helyben lakás ténybeli
alapjához kötődik. Egy ilyen jelentőségű módosítást nem
szabadna néhány hónappal az országgyűlési választásokat
megelőzően végrehajtani.
A törvénymódosítás önmagában valós problémákra reagálhatna:
valóban sokan vannak, akik feledékenységből vagy praktikus
okokból nem jelentik be lakóhelyük megváltozását. Őket
felesleges és túlzó lenne büntetőjogi eszközökkel felelősségre
vonni – minthogy ez minden bizonnyal eddig is elmaradt. Ugyanakkor
azokat, akik rosszhiszeműen, a választások eredményének
illegitim befolyásolása miatt létesítenek fiktív lakóhelyet,
vagy őket ebben segítik, továbbra is szükséges volna a jog
eszközeivel visszatartani a hasonló cselekményektől, csak így
őrizhető meg ugyanis a választások integritása. Ehhez szükséges
lenne a Büntető Törvénykönyv szerinti, a választás,
népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni
bűncselekmény elkövetési magatartásainak kiegészítése a
tudatosan, a szavazati jog teljességének biztosítása céljából
végrehajtott lakcímbejelentés esetével.
A TASZ és a PC 2018-ban közérdekű adatigényléssel fordult a Belügyminisztériumhoz az idősoros lakcímnyilvántartási adatokért, amelyeket az azóta sem adott ki. Kétfokon nyertes pert követően a Kúria elutasította a keresetet, így az adatokat a mai napig nem ismerheti meg a közvélemény, pedig azok elősegíthették volna, hogy tisztábban lássunk a fiktív lakcímekkel kapcsolatos visszaélések ügyében. Eddig legalább a hasonló visszaéléseken volt mit kivizsgálni, hiszen azok a hatályos jogszabályokba ütköztek, a mostani törvénymódosítás viszont lényegében legalizálja a voksturizmust, amivel nyíltan veszélybe sodorja a választások integritását – írták közleményükben.