Ügyvédek Lapja előzetes - Adóparadicsomok - gazdasági és erkölcsi szempontok feszültségében

A szerző, miután tisztázza az adóparadicsom és az offshore kifejezések és ezek gyakorlati megjelenülésnek fogalmait, alapos áttekintést ad az adóparadicsomok kialakulásának történetéről, az adóparadicsomok jellemzőiről, a jelenség ellenzőiről, érveikről és fellépésükről.

Különösen is érdekes – a szakirodalomban is kevéssé tárgyalt – fejezet, amelyben a szerző az adóparadicsomok erkölcsi megítélésének kérdéskörével foglalkozik.

A „potyautas” elmélet

Ebben a fejezetben egyebek mellett megállapítja, hogy az adóparadicsomok és az adócsökkentés összefüggésében különös jelentősége van az ún, „potyautas” elméletnek. Az adóparadicsomok által nyújtott kedvezőbb adózási környezet arra ösztönzi a vagyonosabb embereket, hogy a pénzügyi forrásaikat ott helyezzék el, míg annak hasznait egy másik államban tartózkodva élvezzék. Ez azonban hosszútávon odavezet, hogy a lakóhelyük szerinti állam által nyújtott szolgáltatások színvonala a forráshiány miatt csökkenhet, így végső soron a személyes jólétük szintjének fenntartásáról saját maguknak kell gondoskodniuk. Charles Tiebout közgazdász és földrajzkutató professzor 1956-ban írt a potyautas problémáról, miszerint az embereknek lehetőségük van preferenciákat felállítani a közjavak tekintetében és ezt akként teszik meg, hogy olyan lakóhelyet választanak maguknak, amely a helyileg elérhető közjavak alapján kedvezőbb számukra. Bármely konkrét közjó előnyben részesítése egyúttal az állami kiadások támogatása annak elérése érdekében, és ezért ennek megfelelő hozzájárulás a közhasznú adók megfizetéséhez. Ennek egyfajta folyománya Charles Kindleberger közgazdász professzor megközelítése a tőke menekülésére. Ez a jelenség a középosztály tiltakozását fejezi ki az állam és annak vezetői ellen, nem a többségi akarat, hanem a kormányzatot és az adók kivetését irányító kisebbségi akarattal szemben. Egyes szerzők véleménye szerint ugyanis napjaink egyik legnagyobb erőforrása a felfelé mozgó középosztály (upward mobile middle class), amelybe tartozó emberek családi bevétele meghaladja az évi 40 000 USA-dollárt az Amerikai Egyesült Államokban.

Az állam két szélsőséges adóztatási véglete

Az állam oldaláról vizsgálva a kérdéskört, a szerző utal arra, hogy két szélsőséges végletet határozható meg az adózás szempontjából.

Az egyik Thomas Hobbes műve alapján a tengeri szörny (Leviatán) jelensége, amely megbízhatatlan, profit maximumra törekvő, a lehető legmagasabb adók kivetésében egyénileg érdekelt politikusok által képviselt államot feltételez.

A másik véglet a jóindulatú, a polgárok jólétének maximalizálására törekvő állam modellje.

A kettő között számos átmenet létezik, de kétségtelen, hogy a Hobbes által vázolt modell arra ösztönzi a polgárokat, hogy ne fizessenek adót és inkább egy olyan államban helyezzék el a vagyonukat, ahol erre nem kényszerítik őket. Ugyanakkor nem csak az adó nagyságrendje befolyásolja az adózók attitűdjét, arra hatással van az is, hogy látják-e az adójuk megfizetése alapján az állam jóléti szolgáltatásait.

Amennyiben ez megfelelően transzparens és a quid pro quo erkölcsi elvárásainak megfelel, úgy – bármilyen furcsán is hangzik elsőre – az emberek szívesen fizetik meg az adót, és az adózási morál olyan szintű, hogy nem is fordul meg a fejükben annak kikerülésének lehetősége.

Ehhez az szükséges, hogy az emberek egy egységes közösség tagjának tartsák magukat és a közteherviselés szabályait, intézményrendszerét biztosító közjogi keretek iránt minél nagyobb bizalommal legyenek.

Az adóparadicsomok jelene

Komoly nemzetközi fellépés eredménye lett az – emlékeztet a szerző –, hogy az adóparadicsomként jellemzett államok kettős adózás elkerülése iránti egyezményeket kötöttek és bekapcsolódtak a kötelező információcserébe, így a Pénzügyi Akciócsoport által nem együttműködő országként listázott államok száma folyamatosan csökkent, napjainkra tulajdonképpen ki is üresedett ilyen szempontból. Ugyanakkor ezeknek az országoknak a gazdasága jelentős mértékben továbbra is a külföldi tőke jelenlétén alapul, így új megoldások kerültek előtérbe.

Az adóparadicsom elnevezést a szerző meglátása serintfelváltani tűnik a kis pénzügyi központ titulus és ezek üzletpolitikája is átalakításon ment keresztül. A különböző típusú letelepedési programok jelentős teret nyertek, amelyek nemzetközi viszonylatban kívánnak megoldást nyújtani a kedvezőbb adókörnyezet kihasználására, ami egyúttal részben a potyautas problémát is kezeli. Emellett a bankrendszeren kívüli pénzügyi tranzakciók is előtérbe kerültek, elsősorban a kriptovaluták alkalmazásának elterjedése folytán.

Másrészről az adóparadicsomok egy olyan nemzetközi jogalkotási versenyt generáltak – mutat rá a szerző -, amely nem csak az adózás, de egyéb területeken is hatással bírt. A gyors cégalapítás lehetősége, a rugalmas társasági jogi megoldások bevezetése, a vagyonvédelem különböző eszközeinek kialakítása nemzetközi szinten is impulzusokat adott számos állam jogalkotásának.

Van jövője, de módosult célokkal

A szerző, dr. Sándor István megítélése szerint az adóparadicsomok működése továbbra is aktuális, és jövőjük is van, bár a korábbiakhoz képest némileg módosult célokhoz kötődően. Természetes törekvés, hogy az illegális forrásokból származó jövedelmek elrejtésével és bűncselekmények elkövetésére történő felhasználásával szemben mind helyi, mind pedig nemzetközi együttműködés keretében hatékony fellépésre kerüljön sor. Szintén támogatandó a potyautasokkal kapcsolatos problémakör megfelelő kezelése is. Az ilyen jelenségek kiszűrésére olyan eszközöket kell kialakítani, amelyek nem irányulnak egyes államok belső szuverenitásának megszüntetésére azáltal, hogy az adózási szabályaiknak önkényes átalakítását okozzák, mivel összességében az államok közötti jogalkotási verseny – kerüljön sor arra akár az adózás, akár más területeken – önmagában sokkal inkább hasznos, semmint káros jelenség.

A cikk teljes terjedelmében az Ügyvédek Lapja 2021/4. augusztus 25-én megjelenő írásában lesz teljes terjedelmében olvasható.