A segélykérő kézmozdulatot bárki használhatja arra, hogy
figyelmeztessen másokat (beleértve az esetleg közelben tartózkodó
rendőrt), azonnali segítségre van szüksége, azonban körülményei
– például fenyegetettség – miatt telefonon vagy egyéb módon
nincs lehetősége rendőri segítséget kérni – közölte az ORFK
Kommunikációs Szolgálat a police.hu-n.
A mozdulat Kanadából indulva hódította meg a világot, és már
Magyarországon is elkezdett terjedni a közösségi médiában. A
magyar rendőrség számára ugyanakkor nem csupán egy új
segítségkérő módszerről van szó, hanem az általa kifejtett
nevelő hatásról is, amely megtanítja embertársainkat arra,
hogyan figyeljünk egymásra, hogyan vegyük észre a bajbajutottakat
magunk körül a rohanó világban, és hogyan nyújtsunk segítséget
csendben a megfélemlítettek biztonságát védve. Megtanítja a
társadalom tagjait vigyázni a másikra, védeni egymást, ébernek
lenni. Kialakul a cselekvő emberbarátság példája, általa a
tudatosság felerősödik, ezért is különlegesen fontos a magyar
rendőrség számára az egységes segélykérő mozdulat
magyarországi bevezetése.
Mivel az áldozatok a bántalmazó előtt sokszor nem tudják/akarják
vállalni a segítségkérés tényét, a rendőrség előtt azonban
a látencia miatt jelzés nélkül többnyire ismeretlenek maradnak
az ilyen jellegű bűncselekmények, a bántalmazottaknak lehetősége
van egy új eszköz használatára, a néma segítségkiáltásra,
amivel a kiszolgáltatott helyzetükben is segítő jobbot
remélhetnek a társadalomtól, a rendőrségtől.
Íme, egy animáció a kézmozdulat helyes használatáról:
Emellett azonban az is nagyon fontos, hogy a társadalom tagjai
felismerjék azt, és megtegyék a szükséges lépeseket – írta
az ORFK Kommunikációs Szolgálat.
Amennyiben ilyen néma segítségkérést tapasztal, hívja a 112-t,
és lehetőség szerint adja meg a következő információkat a
hívásfogadó részére:
- a bejelentő neve, telefonszáma;
- hol tapasztalta a segélykérést (helyszín);
- hogyan tapasztalta a segélykérést (mi történt, kinek van szüksége segítségre, kivel volt egy társaságban a segélykérő);
- felmerül-e közvetlen életveszély;
- látja-e még a segélykérőt (ha nem, akkor merre távozott);
- személyleírás a segélykérőről és a vele tartózkodó további személy(ek)ről.
