Time for Trust című tanulmányban a PwC szakértői a blockchain
2030-ig meghatározó öt alkalmazási területét azonosították.
Vagyis azt, hogy miként képes a technológia teljesen átalakítani
az ellátási láncok és a digitális identitás kezelésének
folyamatait, valamint pénzügyeink, fizetéseink kezelését –
olvasható a PwC közleményében.
A blockchain okosszerződésekre és vitarendezésre vonatkozó
alkalmazási területe a negyedik legjelentősebb területnek számít.
Mi sem jelzi ezt jobban mint, hogy az okosszerződések globális
GDP-hez való hozzájárulása 2030-ig elérheti a 73,5 milliárd
dollárt.
„Az okosszerződések lényegében kódnyelven megfogalmazott
szerződéses feltételek. Ezek a kódok miután a blokkláncba
kerültek, utólag megváltoztathatatlanok, ezzel garantálják a
lekódolt feltételek szerinti teljesülést, és lényegében
kizárják az okosszerződés megszegésének lehetőségét. Az
okosszerződések teljesen automatizáltak, nincs szükség emberi
beavatkozásra a megkötésük után” - mondja dr. Dékány Csilla, a
Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi iroda PwC Legal jogásza.
A PwC Legal szakértő jogásza aláhúzza: az okosszerződések
jogok és kötelezettségek komplex szabályozását azonban nem
teszik lehetővé, és nem tudják kezelni a mérlegelést kívánó
vagy egyéb szubjektív szerződéses elemeket sem. Az okosszerződés
önjáró, azaz magát hajtja végre, de például nem várhatjuk el
tőle, hogy megítélje, vajon a szerződő fél általában
elvárható gondossággal járt-e el.
A jogviták elkerüléséhez viszont hozzájárulhatnak az
okosszerződések, mivel a szerződéses feltételek, a teljesítési
rend mögött számítógéppel kódolt logika és utólag
megváltoztathatatlan automatizmus húzódik meg, az ilyen
szerződések esetében a nem teljesítés kockázata lényegében
kizárható. Jogviták inkább a programozási, adatbeviteli hibákból
vagy hackertámadásokból adódhatnak.
Az okosszerződés a benne rögzített tranzakciót az előre
meghatározott feltétel bekövetkezése esetén automatikusan
lefuttatja. Így viszont a tisztán blokklánc-technológián alapuló
szerződésekben nem kezelhetők rugalmasan az olyan egyedi
mérlegelést igénylő esetek, mint az, ha a szerződő fél éppen
nem kíván az okosszerződésben rögzített valamely jogával élni.
Például, ha üzleti megfontolások miatt nem szeretné a neki
egyébként jogszerűen járó kötbért érvényesíteni vagy ha a
szerződést megszegő félnek egyébként komplexebb kimentési
lehetőségeket kívánnak biztosítani.
Dr. Dékány Csilla szerint a megoldás az lehet, ha a felek nem tisztán
blokklánc alapon szerződnek, hanem egy hibrid megállapodást
hoznak létre, azaz a megállapodás egyes elemeit okosszerződésben,
míg más elemeit hagyományos módon rögzítik, úgy, hogy ezen
elemek egy egységes megállapodást képezzenek.
„A blockchain egyik előnyét éppen a zártsága adja. Biztosak
lehetünk benne, hogy egy parancssor egy adott feltétel
bekövetkezése esetén automatikusan, az előre leprogramozott rend
szerint lefut. A parancssor lefutását többnyire a láncon kívülről
érkező információk váltják ki. Így például, ha a külső
forrásból az okosszerződés azt az információt kapja, hogy a
termék beérkezett a vevő raktárába, a szerződés automatikusan
megterheli a vevő elektronikus pénztárcáját a termék
vételárával” - magyarázza dr. Móczó Árpád, a PwC Magyarország
technológiai tanácsadója.
Ezek a láncon kívülről érkező információknak a szerződő
felek által elfogadott és optimális esetben ellenőrizhető
forrásból kell származnia, ellenkező esetben azok veszélyeztetik
a blokkláncon belül egyébként garantált bizonyosságot, és
biztonsági sérülékenységet is okozhatnak.
Az okosszerződések az átlagember számára szoftveres támogatás
nélkül, önmagukban aligha olvashatók. A szerződés „formába
öntése” a programozótól és az okirat szerkesztőjétől -
jellemzően a jogásztól - magas fokú együttműködést kíván.
Fontos, hogy a szerződéses jognyilatkozat akár érvénytelen is
lehet, ha annak nyelvét, jelen esetben a kódot, a nyilatkozó fél
nem érti. Ezen érvénytelenség megelőzésére a polgári jogi
szabályok kínálhatnak a blokkláncon kívüli megoldást.
A biztosítási iparág egyik meghatározó folyamata a kárrendezés.
A kárbejelentéstől a kárkifizetésig az ellenőrzési folyamatok
miatt akár napok vagy hetek is eltelhetnek a biztosítás típusától
függően. A kárrendezéshez kapcsolódó adminisztratív jellegű
költségek jelentősen csökkenthetők az okosszerződésekre épülő
biztosítási termékek bevezetésén keresztül.
Dr. Rádai Zoltán, a PwC Magyarország tanácsadója a zenei jogdíjak
kezelését és elosztását is kiemeli példaként. „Ebben az
esetben a komplex és specifikus szerződési feltételek, valamint a
sok köztes szereplő bevonása okoz nehézséget. A művészek,
dalszerzők kapcsolatban állnak a kiadókkal, akik szintén
kapcsolatban állhatnak zenei streaming-szolgáltatókkal, mint
például a Spotify. Az okosszerződések alkalmazásának
köszönhetően a szerződéskötési és megfelelőségi ellenőrzési
folyamatok, valamint a jogdíjak elosztása gyorsabb és átláthatóbb
lehet. Az elosztási folyamat a hálózat minden szereplője számára
nyomon követhető, illetve a blokklánchoz vitarendezési folyamat
is rendelhető. A blokklánc lehetővé teszi a zenészek számára a
digitális önkiadást is, azaz a kiadókkal való szerződéskötés
elkerülhető” - mondja a PwC Magyarország tanácsadója.
„A blockchain-alapú okosszerződések terén jogi szempontból számos kérdés merül fel. Ráadásul az okosszerződések csak az egyszerűbb logikai kapcsolatok automatizálása esetén okozhatnak hatékonyságnövekedést, a komplexebb folyamatok leképezése költséges lehet. A megoldás nagy hatással bírhat a szervezetek működésére a jövőben, de előbb azokat a rövid távú akadályokat kell feloldani, amelyek jelenleg a széles körű adaptáció útjában állnak” – teszi hozzá dr. Dékány Csilla.
