Fenyegetőzhet az ellenzék, az ügyészek nem félnek! – nyilatkozta a fővárosi főügyész

2015-ben arcpirítónak nevezte a Fővárosi Ítélőtábla döntését, amellyel hatályon kívül helyezte a Biszku Béla elleni elsőfokú, elmarasztaló ítéletet. Úgy fogalmazott, a védelem ”csörgősipkás bohócot” csinált a bíróságból. Haragszik még az ítélőtáblára?

Soha nem haragudtam a bíróságra, sőt aki engem szakmailag ismer, az tudja, hogy rendőr- és bíróbarát ügyész vagyok. Ugyanakkor fenntartom magamnak azt a jogot, hogy egyes bírói döntéseket kritikával illessek. Ez akkor részemről egy tudatos, szándékosan erős megszólalás volt, hogy felhívjam a figyelmet arra, milyen elképesztő, szakmaiatlan döntés született. A Biszku-ügyben egyébként nekem lett igazam, mert a Kúria végül kimondta, hogy a hatályon kívül helyezés jogsértő volt. Más kérdés, hogy Biszku az indokolatlan hatályon kívül helyezés miatt jogi szempontból ártatlanul, ágyban, párnák közt halt meg.

Milyennek tartja egyébként a bíróság és az ügyészség kapcsolatát?

A Fővárosi Főügyészség és a Fővárosi Törvényszék, valamint a kerületi ügyészségek a kerületi bíróságok szakmai kapcsolata kifejezetten jó. Ugyanakkor tudomásul kell venni, megdőlt az a régi kollégák által hangoztatott tétel, hogy mi egy csónakban evezünk. A bíróság és az ügyészség saját szervezeti szempontjai szerint működik. Törekedni kell azonban a kiegyensúlyozott kapcsolatra. Nemrég épp Tatár-Kis Péter, a törvényszék elnöke tett egy szép gesztust, amikor előre jelezte, hogy ősszel tovább növekszik a bírói tanácsok száma. Erre nekünk reagálnunk kell, hiszen ezzel együtt több ügyészre van szükségünk a vádképviseletre. Ez pedig munkateher szempontjából nagy probléma, amit meg kell oldanunk. Amikor egyébként kilenc évvel ezelőtt fővárosi főügyész lettem, az első napomon találkoztam a Fővárosi Törvényszék elnökével.

Az ügyek körülbelül harminc százaléka Budapesten már az előkészítő ülésen befejeződik.

Épp három éve lépett hatályba az új Büntetőeljárási törvény (Be.). Ennyi idő elteltével hogyan ítéli meg az új kódex által bevezetett változtatásokat?

Korábban azt mondtam, hogy az új Be. egy sikertörténet. Most is tartom ezt a véleményem, de már kicsit árnyaltabban. A jogalkotó egyik kiemelt szándéka az volt, hogy a büntetőeljárások idejét lerövidítse. Ügyészi részről tagja voltam annak a csapatnak, amely részt vett a kodifikáció előkészítésében. A cél elérése érdekében többek között azt javasoltuk, hogy úgy alakítsuk át az eljárást , hogy a vádat sokkal jobban elő lehessen készíteni. Ami mellesleg megint csak munkateher növekedést jelentett számunkra, hisz a nyomozás vizsgálati szakasza felett már az ügyész diszponál, nem csak törvényességi, de nyomozás szakmai szempontból is utasítási joga van, hisz ő tudja megítélni, mely bizonyítási eszközök beszerzése szükséges az eredményes vádemeléshez. Három év távlatából elmondhatom, hogy maximálisan igazunk volt. Az ügyészi munka tehát mennyiségi és minőségi szempontból is megváltozott, ennek köszönhetően az eljárások bírósági szakaszának időtartama jelentősen csökkent. Az ügyek körülbelül harminc százaléka Budapesten már az előkészítő ülésen befejeződik.

Mi az, ami árnyalja a képet?

A Be.-ben a vizsgálati és felderítési szak látványosan elkülönül egymástól. A jogalkotó pedig akkor lett volna következetes, ha a nyomozóhatósági felelősséget és az ügyészi felelősséget konzekvensebben érvényesíti. Az eljárás, amíg nincs gyanúsított, felderítési szakaszban van. De ha eltelik hat hónap a nyomozás elrendelésétől, akkor a nyomozó hatóságnak kötelezően kell készítenie az ügyészség számára egy beszámolót. Az ügyészségnek pedig erről ki kell fejtenie az álláspontját. Ez véleményem szerint felesleges, és önmagában óriási munkateher. Mert ha a felderítésben a nyomozóhatóság önállóan jár el és az ügyészségnek ebben a szakaszban nincs utasítási joga, akkor miért az ügyészségnek és nem a nyomozóhatóság felettes szervének küldik meg ezeket a beszámolókat? Hiszen az adott esettel az ügyészségnek a nyomozás ezen szakaszában nincs dolga.

„A munkát nem lehet megspórolni, ha szükséges, újra át kell nézni az iratokat”

Korábban az Indexen megjelent szenvedélyes hangvételű írásban elemezte, hogy miért butaság Polt Péter legfőbb ügyészt fideszesnek nevezni. Azóta azonban nem változott a kép, sőt, az ellenzék gyakorlatilag a kormány és a Fidesz kiszolgálójának tartja az ügyészséget.

A rendszerváltás óta a legjobban megszervezett és legsikeresebb karaktergyilkosság a legfőbb ügyész elleni. Polt Péter tevékenységét egyes körök gyakorlatilag az első pillanattól kezdve nem szakmai, hanem hamisan és rosszindulatúan, politikai alapon ítélték meg. Ennek egyik eszköze, hogy bár az ügyészség – az adatvédelmi szabályok keretei között – kommunikál minden olyan ügyet, amely bármilyen szempontból érzékeny lehet, gyakran a tényekkel szembeni valótlanságok jelennek meg a médiában. Az egyik tipikus ilyen csoport az OLAF-ügyek, amelyben folyamatosan kommunikáljuk, hogy az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) által tett feljelentéseknél a legfőbb ügyész utasítása alapján az Európai Unióban egyedül nálunk kötelező minden esetben elrendelni a nyomozást, vagy ha már folyik nyomozás, ahhoz csatolni az OLAF feljelentést. Ráadásul az eredményeket tekintve az Unióban a legmagasabb arányban vezetnek eredményre ezek az eljárások. De hiába dicsér minket folyamatosan például az Eurojust vezetője, erről alig lehet olvasni. Arról sem nagyon, hogy bár nem csatlakoztunk az Európai Ügyészséghez, együttműködési megállapodást kötöttünk velük, mellesleg a kimaradó országok közül egyedül. A politikai haszonlesésen alapuló támadások maximálisan működnek a magyar ügyészséggel szemben, egyébként politikai oldaltól függetlenül.

Menyire tartja jogosnak azt a kritikát, hogy amikor az ellenzék szerint nyilvánvaló bűncselekményeket követnek el kormányoldalhoz sorolt személyek, akkor az ügyészség nem lép?

Ugyanúgy folynak büntetőeljárások ellenzéki és kormánypárti politikusokkal szemben. Azzal mi szakmai szempontból nem tudunk mit kezdeni, ha valaki leírja egy cikkben, hogy valamelyik politikus mennyi közpénzt tűntetett el, és az ellenkező oldal számon kéri, hogy miért nem ugrik az ügyészség és miért nincs még letartóztatva senki. Ez nem szakmai kritika, hanem politikai vagdalkozás. Arról nem is beszélve, hogy főszabály szerint nem mi nyomozunk, hanem a nyomozóhatóság, ha pedig mentelmi joggal rendelkező személlyel szemben állapítható meg a bűncselekmény megalapozott gyanúja, a Központi Nyomozó Főügyészség ki fogja hallgatni gyanúsítottként. Az viszont engedtessék meg nekünk, hogy a megalapozott gyanú meglétéről az ügyész és ne egy újságíró vagy politikus döntsön.

Ugyanakkor politikusok már nem csak bírálnak, hanem fenyegetnek is, Polt Péter és az ügyészség elszámoltatását kormányváltás esetén.

Teljesen szakmaiatlannak tartom ezeket a megnyilvánulásokat, de örülök, hogy vannak olyanok is, akik a józanságot képviselik, mint például Hack Péter vagy Schiffer András. Ezek a fenyegetések a saját tábornak szóló politikai üzenetek, szakmai alapon nem lehet mit kezdeni velük. Ha az ellenzék győz a választásokon, akkor olyan jogszabályokat hozhat, amelyekre megvan a felhatalmazása. Kétharmados többség híján azonban nem módosíthatja az alaptörvényt, vagy nem alkothat újat. A felelősségrevonásról pedig az jut eszembe, amikor az 1947-ben elhurcolt Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkára azt mondta a kommunista Marosán Györgynek egy vitában, hogy nekünk rendkívül erős jogi érveink vannak. Erre Marosán úgy felelt: nekünk viszont a jogiaknál is sokkal erősebb érveink vannak.

Vannak tehát erősebb érvek mint a jog. Csak az már nem jogállam és nem demokrácia.

Ha valaki azt mondja, hogy kétharmados többség híján nekiáll alkotmányozni, az mindennek a vége. Ez a náciknak teljhatalmat adó 1933-as német, birodalmi felhatalmazási törvényt juttatja eszembe. Arra azért mindenkit figyelmeztetnék, hogy a Btk.-ban létezik az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, illetve az alkotmányos rend elleni szervezkedés bűncselekménye.

Ezeknek a fenyegetőzéseknek egyébként van visszhangja a szervezeten belül?

Ez nem téma nálunk. Az ügyészek nem ijedősek, nem félnek. Törvénytisztelő emberek, betartják és betartatják a törvényeket.

Pedig még egy volt főügyész is beállt a sorba. Mit szól ahhoz, hogy a jelenleg is büntetőeljárás alatt álló Ihász Sándort leigazolta a DK igazságügyi szakértőnek? A feladata lesz „a független igazságszolgáltatás helyreállítása, a Polt Péter által eltussolt bűncselekmények vizsgálata, és a felelősségrevonás”.

Ihász Sándor az ügyészi szervezetben az egyik legmagasabb posztot töltötte be, mert nem csak fővárosi főügyész, hanem azt követően fővárosi fellebbviteli főügyész is volt. Az ő logikája szerint tehát addig volt Magyarország jogállam, amíg ő főügyész volt, majd amikor 2017-ben visszavonták a vezetői kinevezését, akkor a független igazságszolgáltatás megszűnt. Ezzel egyébként ellentmond a saját táborának is, hisz szerintük már az Alaptörvény elfogadásával megszűnt a jogállam. Akkor most, hogy is van ez? A fene se érti, vagy csak a statuálás a lényeg? Komolyra fordítva a szót, szerintem akkor és most is jogállamban éltünk, élünk.

Talán kevesen emlékeznek rá, de Ihásznak róják fel, hogy 2006-ban az ügyészség futószalagon küldött bíróság elé ártatlan embereket, illetve, hogy eltussolta a rendőri túlkapások elkövetőinek felelősségre vonását.

Egyet biztosan megígérhetek: amíg én vagyok a fővárosi főügyész, soha nem fordulhat elő olyan az igazságszolgáltatásban, mint 2006 őszén.

Ellenzéki oldalról felmerült egy Korrupcióellenes Ügyészség létrehozásának ötlete is. Lenne ennek realitása?

Az alaptörvényt még kétharmados többség birtokában sem lehet úgy módosítani, hogy azzal osztódjon az ügyészség közvádlói funkciója. Ez nonszensz. Jogi szempontból kezelhetetlen felvetés. Mellesleg működik korrupcióellenes ügyészség Magyarországon, ők folytatták le például a fideszes Mengyi Roland és Simonka György elleni eljárást.

A jelenlegi Fővárosi Főügyészség eredményesebb , mint a kilenc évvel ezelőtti.

Kanyarodjunk vissza oda, hogy éppen július 1-én volt kilenc éve, hogy kinevezték fővárosi főügyésznek. Mi az, amire a legbüszkébb a hivatali ideje alatt?

Először is nagyon megtisztelő, hogy kilenc éve betölthetem ezt a posztot. Eredményesnek tartom ezt az időszakot. 2012 után gyorsan sikerült bebizonyítanom, hogy más stílusú vezetéssel, az ügyek másfajta megközelítésével, munkaszervezéssel, gyorsítani lehet a büntetőeljárásokon. Erőltettem a bíróság elé állításokat. (amikor az ügyész a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől két hónapon belül bíróság elé állítja, tettenérés vagy beismerés esetén, kisebb súlyú és egyszerűbb bűncselekményekben – a szerk.) Sokan kételkedtek abban, hogy ezzel lehet-e eredményt elérni. Pedig volt, hogy a fővárosi ügyek 25 százalékát le tudtuk így zárni, ami egy kiváló arány. Átalakult a szervezet kilenc év alatt, új egységeket hoztam létre, ma már minden kerületi ügyészségen kell lennie például kiber-bűnözéshez értő kollégának. Ez ma már országos hálózattá nőtte ki magát. A jelenlegi Fővárosi Főügyészség reményeim szerint eredményesebb, mint a kilenc évvel ezelőtti. Ami még kihívás és meg szeretném valósítani, az egy objektív munkateher-számítási módszer kidolgozása. Ez ugyanis mindenki számára megmutatná, hogy a fővárosban dolgozó ügyészek a legleterheltebbek az országban.

Mert erről sok vitát folytatunk. Ha pedig a bűnügyekben elért eredményeket nézzük, nem mehetünk el a kilencvenes évek leszámolásai kapcsán indított eljárások mellett sem, ami abszolút sikertörténet.

Mennyivel nehezebb évtizedekkel ezelőtt elkövetett ügyekben eljárni, mint mondjuk egy múlt héten elkövetett rablásban?

Az úgynevezett „döglött ügyeknek” ugyanúgy van saját kriminálmetodikájuk, mint a többinek. Ezekben az ügyekben az egyik legfontosabb elem annak vizsgálata, hogyan változtak az érintettek viszonyai az akkoriakhoz képest. Akik régen barátok voltak, ma már riválisok vagy fordítva. Akik házasok voltak, mára elváltak. Változtak az érdekek, élethelyzetek. A változásokat kihasználva pedig új információkhoz lehet jutni. A munkát azonban nem lehet megspórolni. Át kell nézni újra az iratokat, mert akár hibák is előfordulhattak. Hangsúlyoznám, hogy ezek nem a Fővárosi Főügyészség, hanem elsősorban a nyomozó hatóság eredményei, de mi is büszkék lehetünk, mert vannak nálunk olyan kollégák, akik ehhez rendkívül proaktívan állnak hozzá. Meg merem kockáztatni, hogy ezek az eredmények nélkülünk nem jöttek volna létre. Természetesen szerencse is kell az előrelépéshez. Például a Fenyő-ügyben velünk volt a szerencse, amikor előkerültek a hangfelvételek.

Sikerekről már beszéltünk, de milyen kudarcok érték az elmúlt kilenc év alatt?

Az ügyészi munkához hozzátartoznak a kudarcok is, persze kérdés, hogy mit tartunk annak. De ezek is fontosak, hiszen csak kudarcok mellett tudjuk értékelni a sikereinket.