A témát dr. Brózmann Attila, a Bán és Karika Ügyvédi
Társulás együttműködő ügyvédje járta körbe a Világgazdaság
vélemény rovatában.
Olyan jogi szabályozás már korábban is volt, amely korlátokat
állított a hatóságoknak az eljárásaik során. A jogsértésről
való információszerzést követően ugyanis csak meghatározott
ideig indítható hivatalból vizsgálat, vagy szabható ki szankció.
Az általános szabály korábban az volt, hogy nem indítható a
jogsértés megállapítására és a bírság kiszabására eljárás,
ha a jogsértő tevékenység egy évnél régebben jutott a hatóság
tudomására, vagy az elkövetéstől számítva már több mint öt
év telt el. Egyedi ügytípusokra vonatkozóan azonban külön
szabályok voltak és vannak érvényben.
- A hulladékgazdálkodási bírság esetében például nem telhet el egy évnél több a hatóság jogsértésről való tudomásszerzése és ezzel kapcsolatban a bírság kiszabása között.
- Ugyanez az időszak a szerencsejáték-bírság esetében még rövidebb, hat hónap. Építési ügyekben pedig a végső határidő szabályozott.
- Így nem szabható ki építésügyi bírság az építés befejezésétől, az építmény használatbavételétől számított tíz év után.

A bírság szempontjából fontos kérdés tehát, hogy mi történik,
ha az eljáró hatóság túllépi a saját eljárása hosszára
vonatkozó határidőt. Ebben a kérdésben nagyon fontos mérföldkő
volt az Alkotmánybíróság 2017. évben hozott két határozata.
Ezekben a testület kimondta, hogy a hatósági eljárás
méltányosságának, illetve tisztességességének alapvető
feltétele az eljárására irányadó jogszabályi határidők
betartása. Ez azokra az esetekre különösen igaz, amikor az
ügyféllel szemben szankciót állapítanak meg.
Az Alkotmánybíróság lényegében alkotmányos követelményként
állapította meg, hogy ha a közigazgatási hatóságok a számukra
meghatározott határozathozatali és szankcióalkalmazási határidőt
túllépik, akkor annak következményeit maguk és ne az ügyfelek
viseljék.
Ez a gyakorlatban az utólagos adómegállapítást érintő ügyekben
úgy jelentkezett, hogy a Kúria több esetben az ügyfeleknek
kedvező ítéletet hozott arra hivatkozva, hogy az irányadó
ügyintézési határidő letelte után az adóhatóságnak nincs
jogszerű lehetősége adóbírságot kiszabni. Az ugyanis nem
alkotmányos kötelezettségen, hanem kizárólag a jogalkotó azon
elhatározásán nyugszik, hogy adóhiány esetén kerüljön sor
adóbírság fizetésére, ennélfogva a törvényben meghatározott
határidő letelte után a hatóság szankcióalkalmazási lehetősége
megszűnik.
Ez a szemlélet azonban nem csak az adóhatósági ügyekben jelent
meg. Született már csatornaügyi vagy hulladékgazdálkodási
ügyben is olyan ítélet, amely szintén az eljárási határidő be
nem tartása miatt mentesítette az érintettet a bírság alól. Az
Alkotmánybíróság fenti és hasonló határozatai tehát
általánosságban is vonatkoznak az olyan közigazgatási
bírságokra, amelyek a kötelezettségeket, a korlátozásokat, a
tiltásokat tartalmazó normák megszegőit szankcionálják.
Már az általános közigazgatási rendtartás is tartalmaz 2018.
január elsejétől szabályt az ügyintézési határidő hatóság
általi jogszerűtlen túllépésére vonatkozóan. Ennek
beépítésével a jogalkotónak az volt a célja, hogy a hatóság
ne időkorlát nélkül vizsgálhassa az eseteket, hiszen ezzel
jogbizonytalanságot okoz.
Nagyon fontos tehát, hogy a hatályos szabályozás szerint ha a hivatalból indult eljárásban az ügyintézési határidő kétszeresét túllépik, akkor a jogsértés megállapításán és a jogellenes magatartás megszüntetésén vagy a jogszerű állapot helyreállításán túl egyéb jogkövetkezmény nem alkalmazható. A jogsértést ugyan megállapíthatja a vizsgálatot indító szervezet, de bírságot már nem szabhat ki. Volt már rá példa, hogy erre hivatkozva a bíróság élelmiszerlánc-felügyeleti bírságot törölt.