A globális szakmai seregszemle (az online rendezvényt 2021. január 12-16. között a Texasi Egyetem által szervezett Alkotmányjogi Világkongresszus keretében tartották) csaknem 100 szekciót vonultatott fel
és mintegy 500 előadó szólalt fel a világ legkülönbözőbb
részeiről az öt napos eseményen – tájékoztatott Szentgáli-Tóth
Boldizsár, az MTA TK JTI tudományos munkatársa a Jogtudományi
Intézet blogoldalán. Mint írta: a Mesterséges Intelligencia
Nemzeti Laboratórium Jogtudományi Intézetben zajló alprojektje
keretében 2021. január 15-én több kollégájuk is részt vett a
workshopon.
Beszámolt: intézetük tudományos főmunkatársa, Chronowski Nóra
vezette a 79. workshopot, amelynek előadói között szerepeltek még
intézetük tudományos munkatársai, Kecskés Gábor és
Szentgáli-Tóth Boldizsár is. Rajtuk kívül a Széchenyi István
Egyetem dékánhelyettese, Karácsony Gergely, illetve az
olaszországi pisai Santanna Egyetem docense, Erica Palmerini
osztották meg gondolataikat a zoom hívásba becsatlakozó
érdeklődőkkel. Az előadásokat kérdések, azok nyomán pedig
szakmai vita követte. Az észak-amerikai szervezés miatt szokatlan
időpontban, pénteken este 8-kor kezdődött a workshop, amelynek
egy részére a konferencia főszervezője, Richard Albert professzor
is bejelentkezett.
A mesterséges intelligenciák bírósági munkába történő bevonása
Dr. Chronowski Nóra, a szekció vezetője Szentgáli-Tóth Boldizsárral
közösen a mesterséges intelligenciák bírósági munkába történő
bevonásának lehetőségeit járta körbe. Rámutattak arra, hogy
ezt a problémát nézetük szerint elsősorban nem a robotok, hanem
a bíróságok szemszögéből kellene megközelíteni. Előkérdésként
azt kellene feltennünk, hogy pontosan milyen elvárásokat
támasztunk egy bíróval szemben, milyen megfontolásokon alapul a
bíróságokba vetett össztársadalmi bizalom. Ennek a
problémakörnek az alapos elemzése hozzájárulhat a hagyományos
alkotmányjogi dogmatika fejlődéséhez is, hiszen mindeddig nem
tettük fel azt a kérdést, hogy milyen alkotmányjogi
következtetések vonhatóak le a bíróságokba vetett bizalom
megőrzésének szükségességéből.
Amennyiben felvázoljuk a bíróságokra vonatkozó standardot, ezt
kell rávetítenünk a mesterséges intelligenciákra és ez alapján
kell reflektálnunk arra, hogy mennyiben vonhatóak be a robotok a
bíróságok munkájába. A szerzőpáros úgy vélekedett, hogy csak
az a mesterséges intelligencia kaphat döntéshozatali
kompetenciákat az igazságszolgáltatásban, amely képes
maradéktalanul megfelelni a bíróságokkal szembeni megbízhatósági
követelményeknek, ennek hiányában legfeljebb a bíróság
munkájának támogatásában juthatnak szerephez a mesterséges
intelligenciák. Itt is azonban körültekintően kell eljárni, már
csak azért is, mert gyakran összemosódik az automatizáció és a
mesterséges intelligencia fogalma. Jelenleg valójában csak
bizonyos folyamatok (például az esetjog áttekintése, szűrése)
automatizálása tűnik reális célnak, a robotok bíráskodási
tevékenysége a jövőben merülhet csak majd fel.
Felvetette továbbá a két szerző, hogy a mesterséges
intelligenciákat az önvezető autók mintájára kellene besorolni
humanoid vonásaik alapján öt kategóriába és amennyiben ez a
csoportosítás megvalósulna, meg lehetne határozni, hogy az
autonómia mely fokán és milyen mentális készségek birtokában
lehetne alkalmas egy robot a bírósági feladatok ellátására.
Ebbe a rendszerbe nem csak azokat a mesterséges intelligenciákat
lehetne megjeleníteni, amelyek már létrejöttek, hanem azokat is,
amelyeket belátható időn belül a tudomány ki fog majd
fejleszteni, ahogyan ez történik az okos járművek esetében is.
Az emberi kontroll a mesterséges intelligenciák felett inkább már csak illúzió lenne?
Dr. Karácsony Gergely abból indult ki, hogy az emberi kontroll a
mesterséges intelligenciák felett napjainkban inkább már csak
illúzió, ezért újra kell gondolnunk az emberek és a mesterséges
intelligenciák közti viszonyrendszert. Ezzel szemben
mindennapjainkban számos területen korlátlanul megbízunk a
robotokban: a közösségi médiát, mobiltelefonjainkat, vagy akár
önvezető járműveket használva. Jelen van ugyanakkor a
mesterséges intelligencia térnyerésétől való félelem is. Az
eddigi szabályozási törekvések a robotokkal összefüggő
adatvédelmi és felelősségi viszonyok tisztázására törekedtek.
Karácsony amellett érvelt, hogy ezek mellé harmadik célkitűzésként
a robotok feletti folyamatos emberi ellenőrzés biztosítását is
fel kellene venni, ami következik a robotok algoritmusainak
technikai hátteréből és az emberi viselkedés pszichológiai
jellemzőiből egyaránt. Gyakran nem vagyunk képesek átlátni az
algoritmusok működését, ezért az általuk esetlegesen elkövetett
hibákat, vagy méltánytalanságokat sem tudjuk ideje korán
kiszűrni, illetve megakadályozni. Karácsony kifejtette: nézete
szerint korlátoznunk kellene a robotokba vetett bizalmat annak
érdekében, hogy a jelenleg kirajzolódó tendencia ne
veszélyeztethesse emberi jogaink érvényesülését, illetve a
demokratikus társadalmi rend kibontakozását.
A robotok egyre növekvő szerepe már az államközi kapcsolatokat sem hagyja érintetlenül
Dr. Kecskés Gábor a nemzetközi közjog szemszögéből közelített a
mesterséges intelligenciák fokozódó jogi jelentőségének
kérdésköréhez. Hangsúlyozta, hogy hagyományosan az ipari és
technológiai fejlődés aspektusai kívül estek a nemzetközi
közjog érdeklődésén, a robotok egyre növekvő szerepe azonban
napjainkban már az államközi kapcsolatokat sem hagyja
érintetlenül. A katonai jog, az űrjog, a tengerjog, a humanitárius
jog, a környezetvédelmi jog, illetve a beruházások joga kapcsán
egyaránt befolyásoló tényezőként merülhetnek fel a mesterséges
intelligenciák.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a mesterséges
intelligenciák fokozhatják egy adott állam katonai potenciálját,
ugyanakkor mérsékelhetik a civilek szenvedéseit fegyveres
konfliktusok idején. Ezen felül a robotoknak számos aktuális
kihívás kezelésében juthat kiemelt szerep, mint a klímaváltozás
kordában tartásában, a mélytengeri kutatásokban, vagy
humanitárius akciókban. Mindezek alapján perspektivikusan a
mesterséges intelligenciák hatásának további növekedésével
kell számolnunk a nemzetközi közjog területén is.
A mesterséges intelligenciát, a robotokat nem szabad antropocentrikus világképünk mentén megragadni
Dr. Erica Palmerini a mesterséges intelligenciák jogi személyiségét ezen entitások szerepei és kapcsolatteremtő képességei szemszögéből vetette górcső alá. Palmerini az állatok jogairól régóta zajló szakmai párbeszédből vezeti le a robotok potenciális jogi személyiségének felmerülését, és úgy véli, ezen a vonalon tovább haladva végleg szakítanunk kell azzal, hogy ezen entitásokat antropocentrikus világképünk mentén próbáljuk megragadni és védelemben részesíteni. Ezen a ponton Palmerini ketté bontotta a robotok jogi személyiségéről zajló gondolkodást. Nézete szerint amennyiben egy robot rendelkezik kizárólag az emberekre jellemző képességekkel és érzelmeit is ki tudja fejezni, szociális robotnak kell tekintenünk és ilyenként indokolt lenne jogi személyiségének formális elismerése. A jogalanyiság határai azonban ezekben az esetekben is függnek a mesterséges intelligencia autonómiájának szintjétől, létrehozóival, illetve működtetőivel való kapcsolatától. Ezzel szemben Palmerini a másik kibontakozó érvrendszert abban ragadja meg, hogy valamennyi robot tárgya és nem alanya a jognak, döntéseikért minden esetben másoknak, a hagyományos értelemben vett természetes személyeknek kell viselniük a felelősséget. Emellett Palmerini részletesen kitért a jogi személyek, továbbá egyes folyók jogalanyiságára bizonyos országokban, mint számításba vehető analógiákra.
A témakör húsbavágó, készül a tanulmánykötet
Összességében az előadók és a vitában a hallgatóságként
jelen levők sokoldalúan körbejárták a témát és számos
értékes felvetéssel gazdagították a mesterséges intelligenciák
jogalanyiságával összefüggő tudományos gondolkodást. Az
elhangzottak néhány hónap múlva írásban is hozzáférhetőek
lesznek majd, hiszen az esemény sikerén felbuzdulva az előadók
kiegészülve a szakterület néhány más elismert művelőjével
azon dolgoznak, hogy tanulmánykötetbe rendezzék és
részletesen is kidolgozzák fentebb vázolt gondolataikat..
