Közleményében a legfőbb bírói fórum ismertette a döntés
előzményeit: a XIV. rendű alperes cégnek a felperesek a tagjai, a
II. rendű felperes egyben annak ügyvezetője is volt. 2010. február
18-i kezdő időponttal elrendelték a XIV. rendű alperes
felszámolását, a felszámoló az I. rendű alperes lett, aki
nyilvános pályázati eljárás keretében több alkalommal
meghirdette értékesítésre a XIV. rendű alperes tulajdonát
képező két beépítetlen terület megjelölésű ingatlant,
amelyek közül az egyikre már kiadtak építési engedélyt míg a
másikon már folyamatban volt egy társasház építése. Az I.
rendű alperes a felépítményes ingatlant 2013. július 12-én
33 000 000 forint + áfa vételáron, a másikat 2014. március 31-én,
10 000 000 forint + áfa vételáron a II. rendű alperesnek
értékesítette. Az adásvételi szerződések megkötésének
időpontjában a II. rendű alperes tagjai és az I. rendű alperes
tagjai között átfedések álltak fenn.
A 2015-ben indult perben a felperesek először az I. rendű alperest
kérték kötelezni 1.000.000 forint, később 5.000.000 forint kár
megtérítésére, majd módosított keresetükben elsődlegesen a
XIV. rendű és a II. rendű alperesek közötti ingatlan adásvételi
szerződések érvénytelenségének a megállapítását kérték
jogszabályba, jóerkölcsbe ütközés, színleltség és feltűnő
értékaránytalanság címén. Kérték a szerződések érvényessé
nyilvánítását, ennek keretében a vételárnak a valós forgalmi
értékhez való igazítását és az I. és a II. rendű alperesek
kötelezését a szerződéskori valós forgalmi érték és vételár
különbözetének az egyetemleges megfizetésére. Másodlagos
keresetükben az I. és II. rendű alpereseket egyetemlegesen
316.000.000 forint, másodlagosan az I. rendű alperest 91.983.426
forint és 18.957.321 forint kártérítés megfizetésére kérték
kötelezni. A marasztalásokat elsődlegesen a XIV. rendű alperes,
másodlagosan a saját javukra kérték.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, a
másodfokú bíróság az ítéletet a per főtárgya tekintetében
helybenhagyta.
A Kúria döntésének és indokolásának rövid összefoglalója
A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria
hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet, egyetértve a
másodfokú bíróság érdemi döntésével és részben annak
indokaival is.
Kifejtette, hogy helytálló az a jogerős ítéleti megállapítás,
hogy a XIV. és II. rendű alperesek között létrejött adásvételi
szerződések a felperesek jogait, illetve kötelezettségeit
közvetlenül nem érintették és a felpereseknek nem volt olyan
jogi érdekük, amely lehetővé tette volna számukra, hogy a
szerződések érvénytelenségéből eredően – az érvénytelenség
bármely jogkövetkezményének alkalmazása esetén – a javukra
kérjék az I. és II. rendű alperesek marasztalását. A
felszámolóként eljáró I. rendű alperessel szemben pedig sem a
szerződés érvénytelenségének megállapítását, sem az
érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását nem kérhették.
A perben a felperesek érvénytelenségi keresetüket elsődlegesen
az I. rendű alperes értékesítési eljárásának a hibáira
alapították. E körben azonban az érvénytelenség a Ptk.
rendelkezései alapján csak abban az esetben állapítható meg, ha
a Csődtv. 49. § (5) bekezdésében foglaltakhoz képest az erre
hivatkozó fél többlet-tényállást ad elő és állításait
bizonyítja. A Csődtv. 49. § (5) bekezdésében meghatározott
jogvesztő határidő elmulasztása után ugyanis nincs lehetőség
arra, hogy az érdekelt az ebbe a körbe tartozó tényállás
alapján a Ptk.-ban megjelölt érvénytelenségi okokra
hivatkozással támadja a szerződést. Az I. és a II. rendű
alperes közötti személyi összefonódások, az áron aluli
értékesítés ugyancsak nem adtak alapot a szerződések
semmisségének jogszabályba és jóerkölcsbe ütközés címén
való megállapítására, egyrészt, mert a Csődtv. 49. § (3)
bekezdésében foglaltak a II. rendű alperes javára való
értékesítést nem zárták ki, az ott meghatározott személyi kör
pedig a bíróság által nem bővíthető, másrészt önmagában,
többlettényállás hiányában, a feltűnő értékaránytalanság
csak megtámadási ok, nem alapozhat meg semmisségi okot.
Egyetértett a Kúria a jogerős ítélet azon megállapításával
is, hogy a felperesek – 2015-ben benyújtott I. rendű alperessel
és a felszámolást kezdeményező pénzintézettel szembeni
kártérítési keresete – nem volt a szerződések feltűnő
értékaránytalanság címén való megtámadásaként értékelhető,
így a felperesek 2017-ben erre alapítottan előterjesztett keresete
elkésettség okán nem volt érdemben vizsgálható. Helytállóan
állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a felperesek
kártérítési kereseteikben nem a saját káraik, hanem olyan károk
megtérítését kérték, amelyek a XIV. rendű alperes vagyonában
keletkeztek. A XIV. rendű alperes vagyonában bekövetkezett kár
általuk történő érvényesítésének a lehetősége azonban sem
a tagsági viszonyukból, sem a hitelezői minőségükből nem
következett, kereshetőségi joguk ebből következően hiányzott.
