Az üggyel kapcsolatos korábbi közleményünk:

Az oltás ténye személyes adatnak minősül, amely esetében a
GDPR-t, vagyis az Európai Unió adatvédelmi rendeletét nem lehet
figyelmen kívül hagyni, még járványhelyzetben sem, ám ki lehet
egészíteni nemzeti jogszabályokkal, de az nem lehet ellentétes az
uniós joggal – mondta az InfoRádióban Péterfalvi Attila, utalva
a kérdés bonyolultságára és számtalan aspektusára.
Az elsődleges közegészségügyi feladathoz társul ugyanis a
személyes adatok védelméhez fűződő jog és más alapjogok is,
például a mozgásszabadság joga vagy az emberi méltósághoz
fűződő jog. Nem beszélve a gyakorlati esetekről, például hogy
milyen jogköre van egy munkáltatónak bizonyos adatok kezelésére.
Ilyen lehet például az oltás és annak igazolásának kérdése
is.
Izraelben, ahol kötelező beadatni a koronavírus elleni vakcinát,
már dolgoznak egy oltási könyvön, amihez különböző előnyök
párosulnának: konditerem- és uszodalátogatás, koncertre járás,
de ennek birtokában lehetne múzeumba, kávéházba vagy étterembe
járni. Péterfalvi Attila szerint ideális esetben – ha sor
kerülne hasonló rendszer bevezetésére – elsőként uniós
szinten kellene döntésre jutni, de vélhetően előbb lesznek
nemzeti megoldások.
Ráadásul könnyen előfordulhat az is, hogy nem lesz konszenzus
arról a tagállamok között, hogy jelenthet-e bármiféle előnyt
az oltás az állampolgárok számára. Hiszen Németországban még
Angela Merkel kancellár is úgy nyilatkozott, hogy az oltás nem
jelenthet előnyt.
A szakember megjegyezte: nem az adatvédelmi hatóság elnökeként,
hanem magánemberként úgy véli, az oltás ténye igenis egy olyan
pozitív dolog, amihez társulhatnak bizonyos előnyök.
Az viszont, hogy a koronavírus elleni oltás igazolása eltérhet-e
– és ha igen, mennyiben – attól az igazolástól, amit
egyébként más oltások esetében kapunk, már egészen más
kérdés. Az ugyanis már az adatvédelmet is érinti, hogy az ismert
oltási könyvön kívül külön igazolás lesz-e, és hogy abban
milyen adatok szerepelhetnek majd.
Mégsem az adatvédelmi kérdést tartja a legfontosabbnak, hanem a
járványhelyzet kezelését. Az Európai Unióban a tőke és a
szolgáltatás szabad áramlása nyilván indokolja a személy szabad
mozgását is, és furcsa szituációt teremtene, ha például az
egyik nemzeti légitársaság elviszi az utasokat, mert ott előny
lesz az oltási igazolás, míg a másik ország légitársasága nem
hozza haza őket, mondván, ott nem jelent előnyt. Ezért az ideális
az lenne, ha közös uniós megoldás születne, aminek jelenleg
csekély a realitása, sokkal inkább nemzeti válaszok fognak a
kérdésben születni – ismételte meg Péterfalvi Attila.
Hozzátette: az sem mellékes, hogy a nemzeti megoldások esetében
lesz-e jogorvoslati lehetőség, és ha az bírósági szakba jut,
akkor vajon a luxemburgi bíróságnál előzetes döntéshozatali
mechanizmus kezdeményezésre kerül-e, vagy adott esetben egy
bírósági eljárás után alkotmányjogi panaszként nemzeti
alkotmánybírósághoz kerül-e az ügy.
Vagyis láthatóan számtalan megoldás létezhet, de Péterfalvi
Attila szeretné, ha ezeket nem kellene megérni, bízva abban, hogy
a járványhelyzet az oltás hatására hamarabb megszűnik, mint
mondjuk egy bírósági, esetleg egy azt követő jogorvoslati szak,
ami évekbe is telhet.