Paul Tang

Mi az új albizottság (FISC) fő célja, mire fókuszálnak az elkövetkezendő hónapokban?

Kritikus pillanatban vagyunk. A kormányok most - helyesen - milliárdokat költenek az életek és élőhelyek megmentésére. De a most gyűlő adósságokat vissza kell majd fizetni. A legutóbbi válság után elkövettük azt a hibát, hogy egyszerre vezettünk be megszorításokat és adóemelést, amely a középosztályt érintette. Csak a leggazdagabbak maradtak érintetlenül. Ez most másként lesz. Ha megvizsgáljuk, hogy miként lehetne megadóztatni azokat, akik nem fizetik meg a rájuk eső részt - a leggazdagabbak és a nagyvállalatok -, akkor igazságos módon lábalhatunk ki ebből a válságból, megtartva az emberek bizalmát. Csak a vállalatok évi 50 és 190 milliárd euró közötti adót nem fizetnek be. A FISC ennek az igazságtalan gyakorlatnak a megszüntetéséért fog dolgozni, amely a gazdaság egyik központi problémája. Azon is dolgozni fogunk, hogy az adórendszer a fenntarthatóságot támogassa. Ha adót vetünk ki a nagy környezetszennyezőkre, azzal az innovatív megoldásokat támogatjuk, és tisztább környezetet teremtünk.

A Parlament már korábban is hozott létre vizsgálóbizottságokat egy-egy olyan ügy felderítésére, mint a Lux Leaks vagy a Panama-iratok. Miért van most szükség egy állandó albizottságra?

Amióta öt évvel ezelőtt dolgozni kezdtem az Európai Parlamentben, szinte folyamatosan vannak adóügyekkel foglalkozó bizottságaink. De miután ismertették a jelentésüket, feloszlatták őket, csak hogy aztán egy újabbat hozzanak létre egy új botrány kivizsgálására. Ezzel az állandó albizottsággal folytathatjuk a korábbi bizottságok értékes munkáját a tényfeltárás terén és felhívhatjuk a figyelmet a problémára, de előre is gondolkodhatunk, hosszú távon. Például tartós kapcsolatokat alakíthatunk ki a nemzeti parlamentekkel és más nemzetközi szervezetekkel. Így a FISC bizottság az adóügyi viták európai központjává válhat.

Az EU hatásköre az adóügyek terén meglehetősen korlátozott. Mennyire segít ezen a téren egy új bizottság létrehozása?

Ahogy az a korábbi adóügyi bizottságok munkájának köszönhetően tudjuk, számos folyamatra, problémára soha nem derül fény. Az átláthatóság növelésével, a tények felszínre hozásával valóban változást érhetünk el. Az emberek változást szeretnének, és ez a bizottság lehet a hangjuk az európai színtéren.

Az elmúlt években számos botrány pattant ki adóelkerülésről, adócsalásról, vagy pénzmosásról. Hogy látja, hogyan reagált ezekre az Unió?

Egyértelműen szakadék tátong aközött, ahogyan az EU tagállamaihoz és harmadik országokhoz állunk ebben a kérdésben. Az EU-n kívüli adóparadicsomok listájának létrehozása hasznos volt, mert nyomást helyezett a jól ismert adóparadicsomokra. Messze nem tökéletes, hiszen nemrég például törölték a Kajmán-szigeteket a listáról. De ez egy jó első lépés. Az uniós országokra viszont elsősorban az Európai Parlamentből érkezett nyomás.

2019 márciusában hét tagállamot - köztük az én hazámat, Hollandiát - adóparadicsomként jelöltünk meg. Ez a megnevezés és a megszégyenítés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Hollandiában párbeszéd indult el a témában, egyre több honfitársam ért egyet azzal, hogy kemény reformokra van szükség. Hét uniós adóparadicsom évente több mint 40 milliárd euróba kerül a többi uniós ország kormányának! Nem hagyhatjuk, hogy ez folytatódjon, és bízom benne, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköznek köszönhetően növekszik az az ezekre a kormányokra nehezedő nyomás. A Bizottságnak egyértelmű üzenetet kell küldenie: az uniós adóparadicsomoknak meg kell reformálniuk adórendszerüket, különben nem hagyja jóvá a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel kapcsolatos terveiket.