Címfotónkon: tüntetés Budapesten az internetadó bevezetése ellen, 2014. október 28-án (Foto: MTI)

A magyar jogi kultúra kutatás bonyolultságát világította meg Gajduschek György és Fekete Balázs „A magyar jogi kultúra” című előadása október 19-én, a Humán Tudományok Kutatóházban. A kutatók hangsúlyozták, hogy a merev, klasszikus kérdőíves kérdésekkel nem könnyű megragadni azt, hogy mit gondolnak az emberek ténylegesen a jogról.

Jogosultság kultúra - mítosz, vagy valóság

Gajduschek György , a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa (képünkön) vezető kutatója volt annak a 2012 és 2016 között zajló Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) projektnek, ami a magyar lakosság jogtudatát vizsgálta. Ez a kutatás elsősorban azért volt izgalmas – mutatott rá Fekete Balázs , az intézet tudományos munkatársa –, mert ráeszmélhettek arra, hogy egy igen bonyolult kérdéssel állnak szemben. Tavaly ezért Fekete Balázs is beadott egy másik pályázatot is, amely keretében igyekeznek egy dimenzióra szűkíteni a problémát, az ún. jogosultság-kultúra hiányára, és megvizsgálni, hogy az mítosz vagy valóság. Az első OTKA kutatás alapvetően Magyarországra fókuszált, míg a második kifejezetten összehasonlító jellegű lesz, és Ausztria, Magyarország, valamint Szerbia adatait fogja összevetni, és feldolgozni.

Az első kutatás alatt három kérdőíves adatfelvétel történt: az első omnibuszos (Omnibus Market Research), amelyben jogismereti kérdéseket kérdeztek le, részben megismételve Kulcsár Kálmán 1965-ös adatfelvételét, majd Magyarországon ezerfős, reprezentatív adatfelvételt készítettek (a kérdések egy részéből Hollandiában rendes-, Szerbiában pedig omnibuszos adatfelvétel is történt), illetve ezeket kiegészítendő, fókuszcsoportos kutatás is zajlott.

Az empírikus eredményekre voltak kíváncsiak

Az elméleti mellett a kutatók igyekeztek empirikus eredményeket is feldolgozni, amiből számos publikáció született, egyebek között, hogy hogyan változott a jogismeret általánosságában, de részproblémák elemzésén keresztül vizsgálták például a nevelési elvek és a büntetési igény összekapcsolódási lehetőségeit, az ügyvédi önképet, vagy a perlési attitűdöt (ld. a keretben!).

Gajduschek György hangsúlyozta: a merev, klasszikus kérdőívi kérdésekkel nagyon nehéz megragadni azt, hogy mi van ténylegesen az emberek gondolkodásában, ezért lényeges, hogy a kérdezett elfogult vagy torzított reakcióját meg tudják kerülni. Az lényeges kérdés, hogy erre a kérdőívi technika vajon mennyire alkalmas. Mint mondta: nem vetné el teljesen egészében, de más módszerekkel is ki kell egészíteni.

„Nem olyan könnyű megtalálni a vizsgálódás optimális szintjét, ahol tudományos keretek között, nem beleesve a dilettantizmus hibájába, tudunk valamit mondani” – vélekedett Fekete Balázs . A kutatók ezért gondolták azt, hogy nem beszélnek általában a jogi kultúráról, hanem két problémakört mutatnak be az előadáson megjelent kollégáiknak, ami alapján benyomásokat szerezhetnek arról, milyen a jogi kultúra ma Magyarországon.

Gajduschek György és Fekete Balázs azért voltak és vannak jelenleg is nehéz helyzetben, mert nem nagyon tudnak a vizsgálódásaik alapjául szolgáló külföldi eredményekre támaszkodni, és ha találnak valamit, igyekeznek megragadni azt, még ha lehetnek is módszertani bizonytalanságok.

"Engedelmeskedjenek a törvénynek; vagy hagyják figyelmen kívül...?"

Így az egyik kérdés – amit Marina Kurkchiyan nemzetközi kutatásából vették át – így hangzott: „Tegyük fel, hogy a Parlament egy olyan törvényt fogad el, amelyet sokan méltánytalannak és igazságtalannak éreznek. Mit tegyenek az állampolgárok? Engedelmeskedjenek a törvénynek; vagy hagyják figyelmen kívül, próbáljanak meg kibújni alóla; vagy próbálják meg rávenni a hivatalnokokat vagy rendőröket, hogy azok ne tartassák be ezt a törvényt; nyilvánosan tiltakozzanak a törvény ellen? Egyéb, éspedig: Nem tudja, Nem válaszol.”

"Keleti" mentalitás?

A magyar adatok azt mutatják, hogy a keletiek egy kicsit hajlamosabbak engedelmeskedni az igazságtalan jognak. A jogalkalmazó lefizetését nagyon kevesen választják, még keleten is, Norvégiában 0%, Magyarországon pedig kiugróan magas (6,5%). A „nem tudom”-ok és a „nem válaszol” aránya magasabb a keletieknél, mint a nyugatiaknál, a lakosság 55% pedig tiltakozna egy igazságtalan törvény ellen. A reprezentatív adatfelvétel során megkérdezték azt is, hogy milyen arányban vettek részt utcai tiltakozáson, tüntetésen, amiből kiderült, hogy 8% vett életében részt bármiféle nyilvános tiltakozáson.

Míg Fekete Balázs (képünkön) problémaként vetette fel, hogy a kérdéssor politikai kultúráról szól és inkább politikai attitűdöt mutat, Gajduschek György szerint nem biztos, hogy a jogi kultúrát el lehet választani a politikai kultúrától. „Az emberek fejében vannak dolgok, amik összefüggenek, és amit aztán klasszifikálunk, hogy politika kultúra, jogi kultúra vagy egyszerű morál. Én úgy gondolom, hogy ez beletartozik a jogi kultúrába, Fekete Balázs azt mondja, túl van azon: ez biztos azt jelenti, hogy egyfajta határmezsgye. De ezeket a lehatárolásokat a kutató teszi, nem pedig az emberek fejében él.”

Módszertani dilemmák

Ezen a ponton élénk módszertani vita bontakozott ki a kutatók és a hallgatóság között, amire Gajduschek György egyebek mellett úgy reagált: abszolút lehet igaz, hogy rossz a mérés módja, fel is vetődött, hogy a kérdőíves megközelítés helyett, jobb lenne ha a valós magatartás megfigyelése egy sor területen. Fekete Balázs szerint, azonban nem lehet eltekinteni attól, hogy a jogszociológiai kutatásnak van egy hagyománya, és abban az általuk képviselt módszer jelenleg is domináns.

A másik probléma, amit a kollégáik elé tártak a kutatók, Sajó András 1986-os kérdésének („Ha valakinek hivatalos ügye van, amiben úgy tudja, hogy a törvény szerint igaza van. Mi Ön szerint a hasznosabb? Ha a hivatalban: 1. alázatosan viselkedik, és nehéz helyzetére hivatkozik, vagy 2. ha határozottan lép fel és figyelmezteti a hivatalnokokat, hogy mi van a törvényben? 3. egyéb, éspedig: nem tudja/nem válaszol”) ismételt 2015-ös lekérdezése volt, ami szerintük kontraintuitív eredményre vezetett: azt mutatatta ki, hogy a magyar társadalom a vártnál, a nem túl optimista hipotézisükkel ellentétben magasabb szinten jogtudatos, tehát túlnyomó a többség (63%) hivatkozna a jogaira. Az eredményt szocio-demográfiai (iskolázottsági szint, jövedelmi szint) változókkal tovább bontották, de azok nem differenciáltak.

Fekete Balázs a hallgatóság elé tárt pár lehetséges magyarázatot a kinyert adatokra. Például lehet, hogy ténylegesen megváltozott a magyar társadalom, a kommunista elnyomás után a lakosság magára talált, jogtudatosabb lett, és sokkal inkább hivatkozik a jogaira, mint azt 1986-ban merte tenni. De magyarázatul szolgálhat az is, hogy rossz a kérdés vagy a módszer, és inkább kvalitatív módszert kellett volna alkalmazniuk. Továbbá felvetődött „a társadalmilag elvárt válaszok” problémája, azaz, hogy a válaszadók öntudatlanul is úgy gondolják, helyeselniük kell vagy társadalmilag azt tekintik helyes válasznak, magatartásnak, amit megjelölnek, és ez torzíthatja az eredményeket. Végül a kutatók kiemelték: fontosabb lenne összevetni az adatokat más országok eredményeivel, amire az új OTKA kutatásuk is épül.

Minek higgyünk?

Fekete Balázs szerint, az, hogy általában nem túlzottan jogtudatosnak látjuk a magyar társadalmat, amit azonban az adatok egyáltalán nem igazolnak, arra mutat, hogy a gond alapvetően a módszerben és a kérdezésben van.

A kutatók kollégái részéről sok más mellett olyan kritikai észrevétel is érkezett, hogy magát a hipotézist kellene átgondolni.

Az eszmecsere végén Gajduschek György nyomatékosította: azt a két problematikus kérdést tárták a hallgatóság elé a több száz közül, ahol az egyik szemléletben szerzett adatok ellentmondanak egy másik szemléletben szerzett adatnak.

S aki még mélyebbre szeretne ásni a témában, íme néhány további olvasnivaló::

  • Gajduschek György- Fekete Balázs: A magyar lakossági jogismeret az elmúlt fél évszázadban és ma: Összehasonlító elemzés Kulcsár Kálmán 1965-ös empirikus kutatása alapján. Pro Futuro, 2015/1. 11-28.; A jogismeretet befolyásoló társadalmi tényezők elemzése. Pro Futuro, 2015/2. 71-95.
  • H.Szilágyi István- Gajduschek György: Nevelés és büntetés. A büntetési igény alakulása a magyar lakosság jogtudatában az új hazai empirikus kutatások fényében, különös tekintettel a nevelési elvek hatására. MTA LWP, 2017/07.
  • H. Szilágyi István-Badó Andrea: Ha nem vagyunk úriemberek, azzal sincs baj… Adalékok a magyar ügyvédség önképének válzlatához. MTA LWP, 2017/04.
  • Róbert Péter-Fekete Balázs: Ki ellen nyerne meg Ön egy pert? Attitűdök jogról, bizalomról rétegződési nézőpontból. IAS, 2017/1. 81-97.
  • Gajduschek György: Miért engedelmeskednek az emberek a dohányzást tiltó jognak? JK, 2016/1. 19-30.
  • Fekete Balázs-Róbert Péter: Magyar jogi attitűdök tipizálása nemzetközi kontextusban. ÁJT, 2017/3. 3-16 .