A részvényesek és hitelezők érdekei nem tekinthetők úgy, mint amelyek minden körülmények között érvényesülnek a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítására irányuló közérdekkel szemben – áll az Európai Unió Bírósága C-41/15. sz. ügyben hozott ítéletében.

Az Írország által a 2008. év során tapasztalt gazdasági válság súlyos következményekkel járt mind az ír bankok, mind pedig e tagállam pénzügyi stabilitására. 2010 decemberében Írország és a Bizottság gazdasági és pénzügyi kiigazítási programról szóló megállapodást kötött. Az Unió 2010. december 7-i végrehajtási határozatában pénzügyi támogatást bocsátott Írország rendelkezésére, Írország pedig kötelezettséget vállalt a bankszektor 2011. július 31-ig történő szerkezetátalakítására és újratőkésítésére.

E kötelezettségvállalások szerint Írország újratőkésítette a nemzeti bankjait, többek között az ILP-t, amely Írország területén működő hitelintézet. Az ír pénzügyminiszter az ILP újratőkésítésének megkönnyítésére irányuló ajánlatot terjesztett az ILPGH (az ILP teljes alaptőkéjével rendelkező társaság) részvényesei elé. E javaslatot elutasította az ILPGH 2011. július 20-i közgyűlése.

Az ILP ezen elutasítás ellenére történő újratőkésítése érdekében a miniszter kérésére a bíróság utasító végzést bocsátott ki, amely elrendelte az ILPGH számára, hogy a 2,7 milliárd euró tőkejuttatás ellenében új részvényeket bocsásson ki a miniszter részére. A miniszter tehát az ILPGH részvényesi közgyűlésének határozata nélkül megszerezte e társaság részvényeinek 99,2%-át.

Az ILPGH tagjai és részvényesei az utasító végzés hatályon kívül helyezése iránti kérelemmel fordultak az ír High Court-hoz (felsőbíróság). Álláspontjuk szerint a végzésből eredő tőkeemelés összeegyeztethetetlen egy uniós irányelvvel, mivel ahhoz nem járult hozzá az ILPGH közgyűlése.

A miniszter a 2010. évi végrehajtási határozatra és más uniós rendelkezésekre hivatkozva, amelyek értelmében Írország az irányelv rendelkezéseinek ellenére jogosult megtenni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megvédje saját pénzügyi rendszerének integritását, elutasította ezen érvelést.

A High Court megállapította, hogy minden valószínűség szerint az ILP nem tudta volna beszerezni a megkövetelt saját tőkét, és így az előírt határidőben történő újratőkésítés elmaradása az ILP összeomlásához vezetett volna, amely összeomlás súlyos következményekkel járt volna Írország számára, és valószínűleg súlyosbította volna a többi tagállam és az Unió pénzügyi stabilitását fenyegető veszélyt.

Ilyen körülmények között a High Court azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az irányelvvel ellentétes-e az olyan utasító végzés meghozatala, mint amilyen a jelen ügyben szerepel.

Az ítéletében a Bíróság az ezen utasító végzés elfogadásához vezető körülményeket emeli ki. Hangsúlyozza többek között, hogy a szóban forgó érdekek mérlegelését követően jutott a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre, hogy az ILPGH rendkívüli közgyűlésének azon határozatát követően, amely elutasította a miniszter újratőkésítésre irányuló javaslatát, az utasító végzés volt az ILP 2011. július 31-ig történő és az e pénzügyi intézmény összeomlása elkerüléséhez, és így az Unió pénzügyi stabilitását fenyegető súlyos veszély elhárításához szükséges újratőkésítésének az egyetlen eszköze.

A Bíróság megállapítja, hogy az irányelv a részvénytársaságok részvényeseinek és hitelezőinek a minimális egyenértékű védelmére irányul. Az ezen irányelvben az e társaságok alapítására, valamint tőkefenntartására, tőkeemelésére és tőkeleszállítására vonatkozóan előírt intézkedések biztosítják az említett társaságok szervei által hozott aktusokkal szembeni említett védelmet, és így a rendes működésüket érintik. Ugyanakkor a Bíróság megállapítja, hogy az utasító végzés valamely tagállam gazdasági és a pénzügyi rendszerének súlyos zavara esetében elfogadott rendkívüli intézkedésnek minősül, és az Unió pénzügyi stabilitása rendszerszintű orvoslására irányul.

A Bíróság megállapítja, hogy az irányelv rendelkezéseivel nem ellentétes tehát az olyan rendkívüli intézkedés (mint amilyen az utasító végzés), amelyet a nemzeti hatóságok valamely tagállam gazdasági és a pénzügyi rendszerének súlyos zavara esetében fogadtak el valamely társaság közgyűlésének jóváhagyása nélkül, valamely rendszerszintű veszély elkerülése, valamint az Unió pénzügyi stabilitásának biztosítása érdekében.

Jóllehet egyértelmű közérdek fűződik annak biztosításához, hogy a részvényesek és hitelezők védelme az egész Unióban erős és egységes legyen, ez az érdek nem tekinthető úgy, mint amely minden körülmények között érvényesül az uniós Szerződések által bevezetett pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítására irányuló közérdekkel szemben.