Az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a Btk. 373. § (1) és (2) bekezdés ba) pont, bc) pontjai szerint minősülő csalás bűntettében, és a Btk. 345. §-a szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében állapították meg. Ezért őt halmazati büntetésül három év szabadságvesztésre, és a közügyektől négy év eltiltásra ítélték.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt, arra hivatkozással, hogy a csalás minősítő körülményei közül sem a bűnszövetség, sem az üzletszerűség nem állapítható meg. Álláspontjuk szerint az irányadó tényállás nem tartalmazott olyan adatokat, tényeket, amelyek a terhelt esetében a bűnös jövedelemszerzésre való törekvés rendszerességet igazolná, vagy a bűnözői életvezetésre történő berendezkedésre engednének következtetni.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak. Határozatában rögzítette, hogy az eljárt bíróságok anyagi jogszabálysértés nélkül állapították meg az I. rendű terhelt bűnösségét, és minősítették cselekményét.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt és társai előzetesen megállapodtak abban, hogy bűncselekményeket követnek el: így rögzítették az elkövetés módját, és egymás között elosztották a szerepeket. Tisztában voltak azzal, hogy üzleti megrendeléseket valótlan adatok felhasználásával bonyolítanak le. Mindezen tevékenységet nem a saját nevükben, hanem létező, de hozzájuk nem köthető és ilyen tevékenységet nem végző cégek nevében folytatják. A terhelteknek ugyanakkor a hitelben vett áruk kifizetésére sem szándékuk sem lehetőségük nem volt. A sértetteket a szerződő partner személye, fizetési szándékuk és képességük tekintetében megtévesztették. A cselekmény-sorozatot az előzetes megállapodásnak megfelelően valósították meg. Szándékuk nem egyszeri, hanem többszöri bűncselekmény elkövetésére irányult.

Az irányadó tényállás szerint a terheltek cselekményeiket 2011 májusában, valamint 2012. február, március, illetve április, május során valósították meg.

A Kúria megállapította, hogy az üzletszerűség minősítésénél nem a folytatólagosság egységénél szabályozott ismérvek az irányadók. Nincs jelentősége ezért a rövid időközben való elkövetésnek. Az ismétlődésig eltelt idő hossza önmagában közömbös, az üzletszerűség alapvetően a rendszerességre figyelemmel állapítható meg, és ezt az ugyanazon bűncselekmények egymástól viszonylag távol eső ismétlődése sem zárja ki. A terheltek előzetesen megbeszélt bűncselekmények elkövetése révén törekedtek módszeres és jogtalan haszonszerzésre. Az azonos módszerrel elkövetett csalási cselekmények ismétlődő elkövetését is előre elhatározták.

A bűnszövetség körében a Kúria megállapította, hogy a terheltek a cselekményeiket szervezetten követték el, a bűnözés megszervezésében állapodtak meg, és valamennyi érintett terhelt szándékos bűncselekmény-sorozat elkövetésében vett részt, melyre vonatkozóan előzetesen megállapodtak és tisztázták a részleteket. A cselekmény-sorozatból következően pedig egyértelmű, hogy a terheltek szándéka nem egyszeri, hanem többszöri bűncselekmény elkövetésére irányult.

A Kúria ezért mind az első-, mind a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

Címfoto: gpartners.es